Akkumulátorok töltésével kapcsolatos teendők robbanásvédelmi szempontból!

Forrás: https://www.vedelem.hu/letoltes/anyagok/308-akkumulatorok-toltesevel-kapcsolatos-teendok-robbanasvedelmi-szempontbol.pdf

Perlinger Ferenc

Akkumulátorok töltésével kapcsolatos teendők robbanásvédelmi szempontból
Mi a különbség az akkumulátortöltő helyiség és az akkumulátor töltőhely között? Hogyan lehet megteremteni a biztonságos körülményeket a targoncák, takarítógépek és egyéb, az iparban és kereskedelemben használt akkumulátoros kiszolgáló kisgépek akkutöltésekor?
Melyik szabványt kell alkalmazni?
Amit ezzel kapcsolatban fontos tudni, és a tervezőink sokszor nem tudnak róla, hogy EN 50272 szabványsorozat szabályozza az unióban (tehát 2004 óta nálunk is) a témakört:
EN 50272-.. Biztonsági követelmények az akkumulátorokra és akkumulátorberendezésekre.
1. rész: Általános előírások.
2. rész: Akkumulátorhelyiségek előírásai.
3. rész: Elektromos járművek akkumulátorai előírásai.
Témakörünk előírása tehát a szabványsorozat 3. része.
Ezzel szemben tervezőink tévesen alkalmazzák az MSZ 1600-16 szabványt, amelynek a címe azonos az uniós szabvány 2. részének a címével, így az akkumulátorhelyiségekre vonatkozik, amelyeket napjainkban már igen ritkán alkalmazunk, ugyanis a „szükségáramforrást” mára felváltották a különböző méretű- és teljesítményű benzin-, dízel-, gázmotoros aggregátorok, kiserőművek.
A köznyelvben „targoncatöltő”-nek nevezett akkumulátortöltő hely nem azonos az
„akkumulátorhelyiséggel”, így az erre vonatkozó biztonsági előírások sem lehetnek azonosak!
Akkumulátor töltőhely követelményei
Megpróbálom röviden megfogalmazni a „targoncatöltők”-re vonatkozó követelményeket:
A robbanásveszélyt okozó anyag(ok): a töltéskor keletkező gázok: H2 és O2.
A szabvány számításokat közöl a keletkező gázmennyiségek meghatározásához, azonban a lényeg
röviden:
• A töltés egyes fázisaiban keletkezik annyi H2 gáz, amely összegyűlve a levegővel (O2-vel)
robbanásveszélyes koncentrációt képezhet: ARH H2 = 4 trf% vagy 3,4 g/m³
• A megelőzés feladata az, hogy biztosítsa a H2 gáz lehető leggyorsabb eltávolítását és a szabadba juttatását és ezt „gyújtásbiztos” módon tegye.
Ehhez igen egyszerű, biztos és biztonságos megoldást kínál a H2 gáz relatív sűrűsége, ami dr=0,07!
Gyakorlatilag a H2 gázt csak „engedni kell távozni”!
Az uniós szabvány itt egy kicsit gondolkodóba ejt, mert „légmennyiséget” és „természetes légcserét”
számol, jóllehet nekünk a levegővel semmi bajunk nincs, csak a H2 gázt kellene eltávolítanunk!?
A H2 gáz villamosan vezetőképes, turbulens áramláskor elektrosztatikusan kiválóan töltődik és 11 μJ kisülési energiával gyújtható! Ha tehát ventilátor – bármely Ex-védettségű is legyen az – robbanóképes
H2 gázkeverékkel találkozik, valószínűleg be is következik a gyújtás!
A szabványunk nagyon helyesen nem is ír „elszívás”-ról a légcsere kapcsán, csak utal arra, hogy a légcsere megvalósítható befúvással és ellenoldali kibocsátással is! A gyakorlati alkalmazóknak én is csak azt tudom javasolni, hogy az akkumulátor(ok) fölé készítsenek egy úgynevezett „gázgyűjtő ernyő”-t, amelynek a legmagasabb pontjától egy legalább 10%-osan felfelé lejtő csővezetéken gravitációs úton engedjék ki a H2 gázt a szabadba!
Ha a töltőhely egy nagylégterű csarnokban van, akkor más teendő nincs, csak a távozó H2 gáz útjából minden villamos vagy nem-villamos gyártmányt távolítsanak el.
Ha a töltőhely egy kisméretű helyiségben van, akkor a H2 gáz távozását célszerű befúvással „támogatni” és természetesen a különböző gyártmányokat oldalra kell eltávolítani a H2 gáz útjából.
Zónabesorolás
A kialakított töltőhelyen a zónabesorolást a meghatározásokból kiindulva kell elkészíteni: pl.
• az akku és a gázgyűjtő ernyő közötti tér az akku körüli 0,5 m-es alapterülettel számolva: 1-es zóna,
• a gázkivezető cső belső tere: 1-es zóna,
• a kidobóvég körüli 1 m sugarú környezet a csővégtől felfelé 2,5 m-es magasságig: 2-es zóna.
A töltőhely tűzveszélyességi osztályát az OTSZ szerint már egyszerű ezután megadni.
Mindezek remélem hasznos segítséget jelentenek az alkalmazóknak és azon tervezőknek, akik az MSZ 1600-16 szabvány előírásait próbálták alkalmazni egy-egy nagy ipari csarnok vagy bevásárlóközpont targoncatöltőinek kialakításakor és gyakorlatilag megoldhatatlannak látszó problémákba ütköztek.
Perlinger Ferenc okl. vill. üzemmérnök, ipari szakértő, MEE szaktanácsadó
GÉPMI Kft.

 

Szólj hozzá!

Item added to cart.
0 items - Ft